Tar

Az épület különlegessége, az európai viszonylatban is ritka háromkaréjos, kváderköves szentély, mely a 13. század közepén épült.[2] A 14. század végén bővítették, nyugati végén kéthajós térrel. Tari Lőrinc, a birtokos 1411-26 között megnagyobbíttatta (ekkor kapott a templomhajó kőbordás hálóboltozatot). A török időkben megrongálódott, tető nélkül omladozó templomot a 17. században kezdték helyreállítani, majd a 18. század végén teljesen átépítették[2] (barokk ablakok kerültek a gótikus ablakok helyére, ekkor készítették a padokat és a szószéket, ekkor emelték a tornyot is). 1978-1984 között történt a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás. A déli előtérben építéstörténeti kiállítást és kőtárat rendeztek be. Visszaállították a gótikus ablakokat, és a megnyitották a déli kaput, s bemutatásra kerültek a középkori freskók. (Wikipedia)